Mese, mese, meskete…

“A mese gyerekeink mindennapi lelki tápláléka. Azok a gyerekek, akik mindennap hallanak mesét, az iskolába lépés idejére egy-másfél évvel előzhetik meg anyanyelvi fejlettségben azokat, akiknek ez nem jutott osztályrészül. De rosszul mondom. Nem ezért kell mesélni.
Azért kell mesélni, mert a kisgyerek lelki és testi egészsége követeli ezt meg. […] És nem csak a kisgyereké. Klinikai tapasztalatok szerint a kisgyerekkorban hallott mesék olyan mintákat adnak, melyek a kamaszkoron túl is elkísérik a gyerekeket, és segítenek a válságos élethelyzetek meg- és feloldásában.” /Vekerdy Tamás/

Mivel két kicsi gyermekemnek a mesélés mindennapi (többszöri) foglalatosságom, ezért gyakran ők akik inspirálnak. A gyermekeim és a mesék, mesehősök. Egyre többször fordul elő az is, hogy együtt kitaláljuk az esti mesét, majd miután ők elaludtak én lerajzolom, másnap pedig megfestem. Így már képet is tudok nekik mutatni, és együtt tovább szövögetni a történetet. Ez olyan izgalmas játék, az egész család számára, hogy egy új termék is született, ez pedig a Vidám Meselámpák. Persze nem csak lámpára lehet mesét festeni, de így kezdődött….:-)

Ebbe a galériába azokat az alkotásokat gyűjtöttem össze, melyekhez mesét is sikerült írnom. Csak arra biztatom a szülőket, nagyszülőket, hogy meséljenek a kicsiknek! Könyvből, vagy a saját fejükből, gondolataikból! Nem olyan nehéz csak el kell kezdeni…

Százlábú-Meselámpa Százlábús-Meselámpa világít

A Százlábú száz cipője

Nagy bánata van a százlábúnak,
Ezért hajtja fejét méla búnak.
Barátom, százlábú,
Miért vagy szomorú?
Azért vagyok szomorú,
Mert már hideg a saru!
Nem süt már a napocska,
Hideg van és sok tócsa.
Jön a tél és hó lesz már,
Bakancs kell vagy ötven pár!
Merre menjen, mit csináljon,
Hogy száz lába sose’ fázzon?

Száz lábú csak sírdogál,
S két kis manó rátalál.
Megsajnálják szegény párát,
S melegítik mezitlábát.
Dörzsölgetik a sok lábat,
Két kis manó jól elfárad.
Nem segít a dörzsölgetés,
Túl sok a láb, kéz meg kevés.

Tervet eszel két manócska,
Cipő kell de sok aprócska.
Barátjukat hazaviszik,
A sok lábat méregetik.
Száz lábú csak tátja száját,
Ámul s, nézi két barátját.

Olló csattog, szabja a bőrt,
S mérik a sok cipőfűzőt.
Sok a dolga két manónak,
Cipőt varrnak százlábúnak.
Kész az első, felpróbálja,
S már nem is fázik az egy lába.
A többi is gyorsan készül,
Egy, két, há’ és végül…..
A száz elkészül!

Száz lábú csak tipeg-topog,
Sok lábával körbe forog.
Apró cipő minden lábán,
Nem fog fázni a jég hátán!

 

 

két fekete macska két fekete macska világít

A két torkos macska

Egyszer volt, hol nem volt, egy kicsi falucskában, görbe utca középső házában lakott két fekete cica. Két olyan koromfekete cica, hogy sötétebbek voltak az éjszakánál is! Ez a két cica a legjobb barátok voltak, mindig együtt mentek mindenhová. De baj volt ám velük! Mert nagyon torkosak voltak!
Mikor közeledett az este és lement a nap, a két cica odaült az ablakba és figyeltek…azt figyelték, melyik házban oltják le a villanyt és mennek a ház lakói aludni. Ahol már nincs fény az ablakban, ott már alszanak-gondolták a cicák és uzsgyi beosontak a sötét házba annak is kamrájába. Ott aztán megkeresték a tejfölt, és addig nyalogatták, amíg nem marad egy csepp sem. Majd jóllakottan hazamentek és elaludtak.
Reggel aztán a ház lakói csodálkoztak, vajon ki dézsmálta meg a tejfölt? De senki sem tudta!
A két torkos cica nem fogott ám egeret de nem ám! Minden este belopóztak egy házba, ahol aztán megették a háziak tejfölét, majd jóllakva hazamentek.
Így volt ez akkor is, amikor egy este újra kiültek az ablakba, kilesni ki megy először aludni. Egy pici házban le is oltották a villanyt. A két fekete cica könnyen belopózott, hiszen nem látszottak a sötétben. Senki sem vette őket észre! Bementek a kamrába. Igen ám de a gazdaasszony egy hokedlire tette a mázas köcsögöt, amiben a friss tejföl volt. A cicáknak fel kellett ugrani a hokedlire, hogy elérjék a köcsögöt. Az egyik cica felugrott, aztán a másik is de ketten nem fértek el a hokedlin, meglökték a mázas köcsögöt az pedig a földre esett! Csörömpölve eltörött, a tejföl pedig kiömlött. A két fekete cica is csupa tejföl lett.
A ház lakói rögtön felébredtek a zajra. Gazdaasszony felkapcsolta a villanyt, bement a kamrába és ott találta a két fekete cicát, csupa tejfölösen a törött köcsöggel! Ej nagyon mérges lett, hogy a cicák eltörték a köcsögöt! Mérgében felkapott egy söprűt és kizavarta a cicákat a kamrából. A cicák ijedtükben hazaszaladtak és soha többet nem mentek torkoskodni! Ha nem hiszed, hogy így volt, kérdezz meg egy fekete cicát! Még most is nyalogatja a bundájáról a tejfölt!

————————————————————————————————————-

Egérkéék Egérkéék világít

Hold volt, hol nem volt…

Volt egyszer két egérke,
Felnéztek a kék égre.
Mit látnak? Csak ámulnak,
Mekkora sajt! Álmodnak?
Nem álom ez, valóság!
Kerek, lyukas Sajtország.
Egyik egér létrát állít,
Másik jó magasra mászik.
Integet a magasból,
S nagyot harap a sajtból!
Másik egér lesi, várja
S, egyre csak kiabálja:
Elég lesz te egérke,
Holdat rágsz a kék égre!

—————————————————————————————————————–

Baglyos Meselámpa Baglyos Meselámpa világít

Samu álmos

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kerek erdő. Kerek erdőnek a közepén állt egy vénséges vén tölgyfa. Olyan vastag volt a törzse, hogy egy óriás sem érte volna át!
Ezen a vén tölgyfán lakott Uhu bácsi a bagoly és a családja. Itt lakott Samu is, a legkisebb bagoly Uhu bácsi unokaöccse.
Egy nap Uhu bácsi megígérte Samunak, hogy megtanítja egérre vadászni.
-Na öcskös, éjjel elmegyünk egerészni!- mondta Samunak.
-Hurrá, és én is vadászhatok?! –kiáltott Samu
-Igen de előbb aludnod kell! –Felelte Uhu bácsi. –Mi baglyok éjjel vadászunk nappal alszunk! Ha nem alszol, fáradt leszel és nem tudsz vadászni! Nem lesz egered és éhes maradsz! –Tanította Uhu bácsi Samut!
De Samu, olyan izgatott lett a vadászattól, hogy semmi kedve sem volt aludni. Eközben Uhu bácsi már aludt volna….
-Mikor, mikor megyünk már? –ébresztette fel Samu Uhu bácsit.
– Majd ha sötét lesz! Most aludj már! –Felelte álmosan Uhu bácsi, és becsukta a szemét.
De Samu csak arra tudott gondolni, hogy milyen jó lesz majd Uhu bácsival egerészni. Közben próbálta elképzelni, hogy fog majd repülni és milyen ügyesen kapja el az egeret.
Kitárta szárnyait a faágon ülve, próbálta gyakorolni az egerészést. -Uhhhhuuuuuuu, uhhhhuu és vadul csapkodott szárnyaival. A nagy igyekezetben majdnem leesett a fáról…
-Mikor megyünk már Uhu bácsi? Sötét van már?
-Nem , még nincs sötét, maradj csöndbe és aludj már öcskös, mert bizony mondom, felbosszantasz! Mérgelődött Uhu bácsi és újra becsukta szemét.
Szegény Samu, csak gubbasztott a fán Uhu bácsi mellett és nem mert még szólni se, nehogy felbosszantsa, mert még a végén nem viszi el vadászni. De aludni nem tudott.
Eközben a napocska nyugovóra tért, esteledett. Samu már alig várta, hogy Uhu bácsi azt mondja, végre indulnak. De nem mondta.
Samu, odabújt Uhu bácsihoz, aki még aludt és csak úgy, halkan suttogta a fülébe:
-Uhu bácsi alszol még? Már sötét van, mikor megyünk vadászni?
-Ej, Samu, Samu hát nem aludtál öcskös? Meglátod fáradt leszel a vadászathoz!
-Áááá Uhu bácsi én olyan ügyesen fogok vadászni , majd meglátod! Felelte Samu.
-Na jó, hát legyen. Induljunk el. Repülj közvetlenül mögöttem és figyelj mindig merre megyek, úgy kövess mintha árnyék volnál!
-Úgy, úgy Uhu bácsi csak menjünk már! – felelte türelmetlenül Samu és megdörzsölte a szemét.
-Jó akkor most átröpülünk a szomszédos fára és onnét fogunk szétnézni! Gyere! Mondta Uhu bácsi Samunak.
Miközben átröpültek a másik fára, Samu akkorákat ásított, hogy alig bírta követni Uhu bácsit.
-Álmos vagy öcskös, ugye?
-Áááá neeem! Felelte Samu miközben újra nagyot ásított.
-Figyelj Samu ott a vacsora! –Súgta Uhu bácsi neki és szárnyával a földre mutatott, ahol egy egér motoszkált.
-Áhhááá, mondta Samu egy ásítás közben.
-Pssszt, halkan! Elmegy, ha ilyen hangos vagy! Na menj, én innét figyellek! Mondta Uhu bácsi.
Samu széttárta szárnyait, elrugaszkodott, hogy le tudjon csapni az egérre! Ügyesen repült, de egy ásítástól olyan könnyes lett a szeme, hogy elvétette az irányt, és jaj nekirepült egy fának!
Nagyot koppant a feje, s leesett a földre. Hirtelen azt sem tudta, hol van csak csücsült a földön és fogta a fejét, amin egy nagy dudor nőtt.
Uhu bácsi rögtön odarepült, aggódott Samuért.
-Ajajj, ezt elrontottam ugye? Elment a vacsora. –Állapította meg Samu szomorúan.
-Igen ez elment, de a lényeg, hogy nem esett nagyobb bajod! Mondta mosolyogva Uhu bácsi.
-Na gyere Öcskös, menjünk haza, talán van otthon egy kis vacsora a kamrában!
És elindultak haza. Szerencsére nem kellett sokat repülni, nem voltak messze. Samu olyan álmos volt, ahogy hazaértek rögtön elaludt, még a vacsora sem kellett neki.
Pár nap múlva elmentek újra vadászni, de akkor már Samu tudta, hogy előtte aludnia kell, különben fáradt lesz.
Meg is tanulta nagyon hamar, hogy kell egeret fogni. Ő lett a legügyesebb egerésző az egész családban!

———————————————————————————————————————–

Miért szükséges a mese?
Elsősorban azért, mert ha mesélünk, együtt vagyunk a gyermekünkkel! Azt érezheti, hogy nekünk is fontos a vele együtt töltött idő. A szülői esti mese a gyerekek fantáziáját, képzelőerejét is fejleszti. Nem látja el sablonokkal, előre gyártott képi, vizuális élménnyel, mint a tömegkommunikációs eszközök közül a tévé, videó, mozi.

Másodsorban, a mese hallgatása lelki folyamatokat indít be nála, amelyekre szüksége van az egészséges fejlődéshez.

A mese jelentősége a gyerekek számára, hogy fontos ősi tartalmakat hordoznak, amelyekkel könnyen azonosulhatnak, kitágítják számukra a valóságot, felhasználhatják a problémáik megoldása során, fejlődik tőle az alkalmazkodó készségük, és megkönnyítik számukra a feszültségoldás mindennapi nehézségeit. A mesének jelentős szerepe van a gyerekek értelmi és érzelmi fejlődésében azért is, mert viselkedési mintákat nyújt számukra.
A mese, mint a feszültségoldás eszköze

Elsőre gondolhatnánk azt is, hogy a mesékben megjelenő boszorkányok, sárkányok, farkasok félelmet keltőek a gyerekek számára. Különösen az érzékeny gyerekek számára.

De a mesékben szereplő gonosz alakoknak más feladata is van az ijesztgetésen, és félelem keltésen kívül: a gyerekek már eleve szoronganak egy olyan világban, ami számukra nem teljesen érthető, és ahol ki vannak szolgáltatva a felnőtteknek. Így a mese lehetőséget ad nekik, hogy nehezen meghatározható érzéseiket formába öntsék, kiélhessék.

A mese a lélek fejlődésének állomásait jeleníti meg nagy erejű, szimbolikus képekben.

A lélek fejlődéséhez pedig hozzátartozik a félelem, és szorongás is. És hozzátartozik az is, hogy a szereplők hogyan jutnak túl ezeken az érzéseiken, hogyan küzdenek meg velük, és hogyan lépnek egy magasabb szintre. Fontos összetevője a mesének, hogy a főszereplők mit és hogyan tanulnak mindabból, amit a mese megpróbáltatásai eléjük állítottak.

Ha a gyermek ki tudja várni a szorongás fantáziaképein áthaladva a vigasztalás és megszabadulás képeit, akkor a mese jótékony hatású, és eléri a célját: példát, és mintát mutat a gyerekeknek a probléma megoldásból. Az élet tele van ismeretlen, félelmetes dolgokkal, de ezeken bátorsággal, hűséges barátok segítségével még a legkisebb is túljuthat.

A mese olyan jelenségekről beszél a gyereknek (életről, halálról, haragról, féltékenységről, szeretetről, segítésről, talpraesettségről, bátorságról), amelyekről máshogy, elvont fogalmak szintjén nem tudnánk beszélni vele. A mesékkel sajátos formában megnyugtatjuk a gyerekeket, amikor a mese szimbólumai révén eszközt adunk a kezükbe a félelem, és szorongás megjelenítéséhez, és feloldásához.