Az üvegfestésről

Karácsonyi mese

Az üvegfestésről, sok-sok mindent tudnék mesélni....fogok is :-)  de előtte, itt egy megtörtént eset, mely velem történt.

Karácsony előtt történt három nappal, hogy egy kifejezetten csinos hölgy lépett be a boltomba. Sokáig nézelődött, körbejárt. Próbáltam kérdezni, tőle, hogy segíthetek-e, esetleg valakinek ajándékot keres-e?
–Igen, felelte –ajándékot keresek de még csak nézelődöm. Mondta és nézelődött tovább. Próbáltam segíteni, hogy kinek keres ajándékot? Gyerek, felnőtt férfi, nő? Hátha
tudok ajánlani valamit…
-Szépek, tetszik több minden is- felelte -de majd még visszajövök karácsonyig hátha kap új árút…
Én a meglepetéstől alig tudtam valamit makogni, hogy nem, nem „kapok” már új árút, hiszen ezek nem „jönnek” sehonnét…és, hogy már oly kevés az idő karácsonyig…meg, hogy nem szárad meg és …még jóformán magamhoz sem tértem, mire ő már nyitotta az ajtót, és elment.
Ezután csak puffogtam magamban, hogy egyesek milyenek??? Tán azt hiszik, hogy a „nagykerbe” megyek árúért…de nem sok időm volt mérgelődni, mert a hölgy után rögtön belépett egy középkorú úr, akit ki kellett szolgálnom (és persze nem mérgesen!)
A férfi vásárolt egy képet, s amíg csomagoltam, beszélgettünk. Ő munkás ruhában volt, elnézést kért, hogy a munkából jövet veszi meg az ajándékot…(de ugyan már, hát kérem, aki dolgozik!) Meg is kérdeztem, hogy mivel foglalkozik. A szökőkutakat felügyelem. -mondta, és mosolygott. Nahát, gondoltam magamban, decemberben mit kell csinálni a szökőkutakkal??
Hiszen mind el van zárva, alszanak és slussz…
-A szökőkutakat már most fel kell készíteni a tavaszra, takarítás, ellenőrzés, és „lent” a szivattyúkkal is van munka- mesélte, mintha kiolvasta volna a gondolataimat!
„Lent”? kérdeztem, hol lent?
-Hát a szökőkutak alatt, ahol a gépház van és a szivattyúk.
Be lehet menni a szökőkutak alá? Ezt aztán igazán nem gondoltam, bár az igazat megvallva, nem is igen gondolkoztam ezelőtt ilyesmin. Szépek a kutak, folyik a sok víz, meg zenél és világít…de kik és mennyit dolgoznak vele, azt nem tudtam.
Eközben becsomagoltam az ajándékát, amit vásárolt és elköszöntünk, lassan zártam de még mindig a „szökőkutas ember” járt az eszembe, és lelkesen meséltem itthon, hogy képzeljétek, találkoztam egy emberrel, aki a szökőkutakat ellenőrzi, felügyeli. Arra gondoltam, mennyire nem ismerjük a másik ember munkáját!!? De abban a pillanatban eszembe jutott a hölgy, aki hosszasan válogatott és kicsit meg is bántott.
Hiszen ő sem tudta! Nem tudta, hogy én, hogyan dolgozom, hogy miből áll a munkám!! Hogy honnét „jön” az árú? Hiszen ha tudta volna, nem kérdezte volna, karácsony előtt három nappal, hogy jön-e még árú? Egyszerre megvilágosodtam és elszégyelltem magam.


Na ekkor határoztam el, hogy ha lesz egy szusszanásnyi időm, megmutatom nektek miből áll az én munkám. Hogyan készül el egy üvegfestés, a legelejétől a végéig.


 

Szeretném nektek megmutatni, képekkel illusztrálva, egy üvegfestmény megszületését.

Az üvegfestés kezdése, üres papírral, ceruzával és radírral. Hiszen az én munkám a tervezéssel kezdődik. Az első dolog, hogy lerajzolom, amit szeretnék festeni. Persze előtte már a fejemben van, és ott még eldől, hogy óra vagy lámpa, kép vagy valami más, esetleg több minden lesz belőle. Azt hiszem ez az egyik "legmunkásabb" része a dolognak :-)

                   A legelső dolog tehát, lerajzolni a mintát.

 

 


 

 

 

Minden egyes munkámban, teljes egészébe, benne vagyok én is. A saját rajzaim, ötleteim kerülnek papírra, majd üvegre.

Az első „vázlatolás” után, a sok kereső vonalnak, egy biztos és határozott vonallá kell rendeződniük. Hiszen, ha kontúrozok, akkor is csak egy, határozott vonalat kell húznom. Akkor már nem keresgélhetek, ezért a „sablont” nagyon precízen készítem el.

 

 

 


 

Amikor már ceruzával meghúzom a biztos és végleges vonalakat, akkor a legvégén filctollal is átrajzolom, hogy tartós legyen a minta. Így már látszik is a kép! Egy óra fog elkészülni, két kicsi manócskával.

 

Amikor egyedi megrendelés készül, akkor általában a megrendelőt meg szoktam kérni, hogy jöjjön be hozzám és nézze meg a tervet. Ilyenkor, még bármi lehetséges, átrajzolni, javítani, ha valami nem az elképzelése alapján készült.


 

 

Előkészítem a 25cm átmérőjű, méretre vágott, csiszolt, kifúrt üveg alapot. Jó alaposan letisztítom, majd a megrajzolt, kész sablont az üveg alá teszem, és indulhat a kontúrozás.

 

 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                            Az üvegen a kontúrfestékkel, átrajzolom pontosan azt a mintát, amit a papírra rajzoltam.


 

 

Kész a kontúrozás. Ezután a festés következik, de előbb meg kell várni, amíg a kontúrfesték teljesen szárazra megszárad! Ilyenkor el kell terveznem, hogy milyen színeket fogok használni. Gondosan kitalálni, hogy a legvégén, az egész festés "egyben" legyen és a végén, egy harmonikusan összeállított kompozíciót kapjak.

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A festést általában a közepéhez közel kezdem, hogy később nehogy belenyúljak a kezemmel. A vörös többféle színárnyalatait használom, hogy szép színes legyen, ne legyen egyhangú. Ha a festmény megkívánja, akkor nagyon gyakran megvárom, míg egy-egy cellában megszárad a festék, nehogy véletlenül átfolyjék a másikba.

 

 

 

 

 

 

 

 

Úgy lesz igazán szép a festés, ha úgynevezett színátmeneteket készítek. Mint például az alma levelében, többféle zöldet festek egymás mellé, és gondosan összekeverem őket.

 

 

 

 

 

 

Óvatosan festek, hogy a már kész és száraz cellákba, ne menjek át és ne kenjem össze, a már kész felületet és a kontúrozást. Amikor teljesen készen vagyok a festéssel, akkor az apró részletek utólagosan kerülnek rá, kontúrfestékkel.

                    Legvégül, beszerelésre kerül az óraszerkezet, és íme elkészült az Almamag Manólányok óra!